Családi tradíció
1870-1953
Szlezák László
Aranykoszorús harangöntő mester
Thuri Ferenc harangöntőnél tanulta a mesterséget, unokatestvérével, Rafaellel. Majd különváltak és önállósodtak. Rafael Rákospalotán tevékenykedett. László a Bp.-en a Petneházi utcában kb. 100 fős műhelyt üzemeltetett. A legtermékenyebb magyar harangöntő volt, harangjai a mai napig szólnak. A Párizsi Világkiállításon aranyérmes lett harangja. A Rákosi érában a harangöntést megszüntették, a gyárat elvették.
1928-2011
Gombos Lajos
Aranykoszorús harangöntő mester
Szlezák Lászlótól tanulta a mesterséget, aki nevelőapja volt. 16 éves korától az államosításig dolgozott nevelőapjával. Az államosítás után Őrbottyánban épített műhelyt, ekkor már Szlezák László nem élt. Számos harangjai szólnak az országban. Élete végéig a harangöntés volt a mindene. Őrbottyán díszpolgára volt.
1953-
Gombos Miklós
Aranykoszorús harangöntő mester
Édesapjától, Gombos Lajostól tanulta a mesterséget. Édesanyja elmondása szerint, amikor megszületett, Szlezák László elment meglátogatni, és ő mondta, hogy ebből a gyerekből harangöntő lesz. Igaza lett. Legnagyobb munkája a Sevillai Világkiállítás Makovecz Pavilonba készített harangjáték. Nemcsak a belföldi, de a külföldi piacot is meghódította, így a Gombos név már külföldön is ismertté vált. Abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Bp.-en Rákospalotán, Szlezák Rafael harangöntő emlékére, átvehette a Poszthumusz Díszpolgár címet. Majd Miklós is Őrbottyán díszpolgára lett.
1984-
Gombos Ferenc
Édesapámtól, Gombos Miklóstól tanulom a harangöntés mesterségét. Kisgyerekként, a nagyapám műhelyében kezdtem. Azon tevékenykedek, hogy a Gombos nevet a harangöntésben öregbítsem. Ezért fejlesztem, bővítem a műhelyt, hogy a növekvő igényeknek eleget tudjunk tenni.
A családi tradíció folytatódik!
2004-
ifj. Gombos Ferenc
Igaz, még gimnazista, de már ő is megfertőződött a harangöntéssel. Ma még a szünidőkben az öntésnél segédkezik, és szívesen megy édesapjával, Gombos Ferenccel felmérni templomtornyokba.
